Erwin Rommel segít kitolni a beragadt autóját valahol észak-afrikában, 1941 januárjában

Rommelt tisztelték az emberei és az ellenségei is egyaránt. Ő volt az a tábornok, aki az “először az embereim, utána én” hozzáállással bírt. Hogy ne veszítse el az embereit, olykor inkább visszavonult abban a hitben, hogy később nagyobb érővel visszavághat.

Rommel figyelmen kívül hagyta Hitler azon személyes parancsait, melyekben zsidó katonák, civilek és fogjul ejtett tisztek megölésére utasította. A háborút harcként élte meg bízva abban, hogy az ellenséget megadásra tudja kényszeríteni vérfürdő helyett. Rommel német katona volt és nem náci: a különbség igen fontos. Egy nagyon inspiráló személy a történelem egy sötét pontjáról.

Rommel észak-afrikai sikere után Winston Churchill brit miniszterelnök az alsóház előtt elismerően beszélt róla: “Egy nagyon merész és tapasztalt ellenfelünk van és bátran állíthatom, hogy egy kiváló tábornok!”. George Patton és Bernard Montgomery is elismerte Rommelt.

Rommel később megszökött a tömeges rágalmazások elől, melynek a többi kiemelkedő, második világháborús német vezető áldozatul esett. Bár Németországban a mai napig több utca, két katonai bázis is viseli nevét (valamint szülővárosában egy emlékművet állítottak neki bátorsága, lovagiassága miatt), mégis vannak olyan nyomozók és történészek, akik szerint Rommel mélyen náci és antiszemita volt.