Minden háborús harcos nagyra értékelte egy törhetetlen kód szükségességét, amely segít kommunikálni, miközben megóvja operatív tervét. Az amerikai hadsereg tudta, hol találhat ilyet: a Navahó Nemzetnél. Philip Johnston, Los Angeles város építőmérnöke a második világháború elején javasolta a navahó nyelv használatát az Egyesült Államok Tengerészeti Hadtestének. Az első világháború veteránját, Johnstonot a Navahó rezervátumban nevelték fel, mint a navahó misszionárius fia, és egyike volt azon kevés nem-navahók közül, akik folyékonyan beszélték a nyelvet.
Ez az ötlet nem volt precedens nélkül. A cherokee és a choctaw katonák egyaránt hatékonyan használták anyanyelvüket, hogy kódolt üzeneteket küldjenek a Nyugati Fronton az I. világháború utolsó hónapjaiban. A hadtest elfogadta Johnston javaslatát, és javasolta 200 Navahó azonnali toborzását egy kód kidolgozása céljából.
A Tengerészgyalogság vezetése 29 navahó embert, a Navahó Kódbeszélőket kiválasztotta, akik egy összetett, íratlan navahó nyelv alapján létrehoztak egy kódot. A kód elsősorban a szó-asszociációt használja azáltal, hogy egy navahó szót rendel hozzá a kulcsmondatokhoz és a katonai taktikához. Ez a rendszer lehetővé tette a Kódbeszélők számára, hogy három sor angol szöveget lefordítson 20 másodperc alatt, nem pedig 30 perc alatt, ahogy a meglévő kódtörő gépek ezt produkálni tudták. A Kódbeszélők részt vettek minden nagyobb tengeri műveletnél a csendes-óceáni színtéren, így a tengerészgyalogosok a háború alatt számottevő fölényhez jutottak. Például az Iwo Jima elleni közel egy hónapos csatában hat Navahó Kódbeszélő tengerészgyalogos hibátlanul több mint 800 üzenetet továbbított. A tengeri vezetés a csata után megjegyezte, hogy a Kódbeszélők kulcsfontosságúak voltak az Iwo Jima-i győzelem szempontjából.
Újabb navahó kódfejtők
Ahogy a háború folytatódott, mintegy 400 navahót toboroztak és képeztek ki a kódolásra. Amikor a japánoknak sikerült elfogniuk és megkínozniuk a navahó Jova Kieyoomia őrmestert, információt nem tudtak kiszedni belőle: bár navahó nyelven beszélt, még nem tanították meg a kódnyelvre, így a titkosított üzenetek felolvasása összefüggéstelen szavak halmaza volt a részéről. Több mint 12 másik törzsből, például a Seminole-ból, a Comanche-ból és a Meskwaki-ból származó kódbeszélőket szintén korlátozott számban használtak kódbeszélőként Európában és Észak-Afrikában. Sokan, a háborúból hazatérő Kódbeszélő azzal szembesült, hogy hátrányosan megkülönböztetik őket, ráadásul háborús traumától is szenvedtek. Még azt sem engedték meg, hogy beszéljenek az általuk használt felbecsülhetetlen értékről, amíg a kódműveletet titkosságát 1968-ban meg nem szüntették. 2001-ben a Navahó-kód eredeti 29 alkotóját kitüntették a Kongresszusi Aranyéremmel.
