Képzeljük el, hogy a II. világháború célja nem az volt, hogy országokba törjön be és emberáldozatokat szedjen. Ehelyett egy divatverseny volt a legstílusosabb katonai fotók elkészítésére. Más szavakkal – gondoljunk rá úgy, hogy a cél a hétköznapi katonák vagy vezetők vagy bárki, aki valamilyen módon kapcsolódik a háborúhoz, megpróbál egy olyan “megjelenést” létrehozni, amely a Madison Avenue-ra való.
A háború utáni divat
A háború után hazatérő katonák nem csak a harctéren szerzett sebeket hozták haza. Olyan új stílusokat is, melyeket a harctéren rögtönöztek, találtak ki a szükségnek köszönhetően. Katonai trendeket, amelyek csendben a mindennapi stílus részévé vált. A siker oda nem csak a trend volt, hanem a funkció is. A katonák által viselt ruházatnak kényelmesnek, “jól vasaltnak” és funkcionálisnak is kellett lennie. Az első viseletre készült ruhadarabokat ömlesztve készítették, hogy a katonák a normál méreteket megtaláljak könnyen maguknak a testalkatukhoz mérve. A harcokban népszerűsített trendek könnyedén megtalálták a városi utcák divatját.
Árokkabátok, bombázó dzsekik, kötött alsóneműk, borsókabátok, chino nadrág és aviator napszemüveg: ezek mind a II. világháború katonai ruházatához tartoztak. A háború után rengeteg volt a legyártott katonai ruházati termék, így a lakosság is évekig ezeket vásárolták és hordták. A gépek, a textilipar és a katonai ruházat gyártásának fejlesztése tett a háború utáni polgári ruházati cikkek gyártását virágzó iparággá.
